1990. március 13., kedd
Arról volt szó, hogy tizenötödikén adják majd át a Kossuth-, valamint az idéntől Széchenyinek hívott Állami-díjakat, erre ma délután bemondta a rádió, kik kaptak. Mondjuk, a lista végre tetszetős, tényleg olyanok kapták, akik megérdemlik. Többek között Cserhalmi, Csoóri, Keveházy Gábor, Konrád György, az építész Makovecz, Mészáros Márta, a rendező, Mészöly Miklós, az [...]

1990. február 2., péntek
Hosszú idő után végre ismét a piacon kezdhettem a napot, Zoli hívott fel, ugorjunk el, s miután a második félévben nincs nyolctól órám, belefért. Ettünk egy hurkát reggelire, s hogy Kati se maradjon meglepetés nélkül, vettem neki öt csokor hóvirágot – csak öt forint volt darabja –, meg házitúrót, s hozzá zöldhagymát, [...]

1990. január 10., szerda
Lázonganak a szakszervezetek, a suliban is körbejárt egy papír, ami a követeléseikről szólt, mármint mi minden nem tetszik nekik, elsősorban persze az áremelések. Ami szép és jó, csak az a baj, már túl vagyunk rajta, azaz eső után köpönyeg, a kutya sem fogja lejjebb vinni az árakat, kiabálhatnak bármit a bizalmik. Pedig [...]

1989. október 5., csütörtök
Történelmi pillanatnak voltam tanúja, bár nem kifejezetten örültem neki: a délutáni bevásárlásnál kiderült, hogy a parizer kilója már több mint száz forintba kerül. Néhány éve még a felét sem hittem volna el, ha valaki állítja. A nagyobb baj, hogy talán már meg sem lepődik rajta az ember, hiszen a legfőbb vezetésben – [...]

1989. augusztus 23., szerda
Bence első családi ünnepe: ma volt a névnapja. Persze semmit sem tudott az egészről, a legnagyobb ajándék az volt számára, hogy nem fájt a hasa, így nem bömbölte végig a napot. Ez, mondjuk, Kati számára is felért egy ajándékkal… Mivel a gyerekek elég jól viselték a napot, elmentünk autókázni: nem kell nagy [...]

1989. április 30., vasárnap
Még szerencse, hogy tegnap kimentünk Fenyvesre, ugyanis reggel esőre ébredtünk. Így hát dögunalmas nap várt ránk, fel is hívtam Zoliékat és Nikiéket, nincs-e kedvük átjönni társasozni. Négyre beszéltük meg, délelőtt pedig hajlandó voltam elmenni a Munkásőrsorra a Háziasszonyok Boltjába sörért.

1989. február 8., szerda
Nagy Sándor komolyan gondolta a tegnapi követeléseket, legalábbis mára összehívták az érdekegyeztető tanácsot. Ahol valamit sikerült is elérni. Karesz az iskolai szakszervezetis nagy büszkén oda is sodródott mellém, amikor tanítás után jöttem ki a suliból, mit szólok hozzá, a szakszervezet elérte, hogy nettó három százalékkal emelik a fizetésünket. Én hülye, még gratuláltam [...]

1988. október 21., péntek
Kati terhes! Legalábbis nagyon úgy néz ki, késik neki, elment orvoshoz, ahol szintén hasonlót sugalltak. Szóval, ha minden jól megy, elég hamar összejött a második baba, s júliusra nem nagyon kell programot keresnünk. Ha úgy nézzük, az időzítés tökéletes, hiszen éppen a nyári szünet közepén szülhet, így végig vele tudok majd lenni, [...]