1988. október 14., péntek
Hajnalban megint a piacon kezdtem, s ezúttal tényleg megérte a korai kelés. Megint vettem gesztenyét Katinak, ezúttal már csak harminc forint volt kilója, s öt szál rózsát is vittem neki egy ötvenesért. De nem ez volt a fő attrakció, hanem egy liba. Mindössze kétszáznyolcvan forintot kért érte a kofa, aki láthatóan nagyon [...]

1988. október 11., kedd
Olyan volt, mintha tanítási szünet lett volna, legalábbis a tanáriban: egy csomóan hiányoztak igazoltan, ilyen-olyan szervezeti gyűlésre kellett menniük - ezzel csak az volt a gond, hogy be kellett állni helyettesíteni őket, nekem például egy kémia órám is volt… Hárman a SZOT-vezér, Nagy Sándor kaposvári látogatására voltak hivatalosak a délelőtt. Kora délután [...]

1988. február 27., szombat
Négyszázezer forintért Siófokról a Rába ETO-hoz igazolt Kovács László. Egyszerűen nem értem a győrieket: ennyi pénzt adni egy veterán, láthatóan lassú és kiöregedő kapusért?! Ez ám az üzlet. Még akkor is, ha Ulbert megsérült. És még azt mondják, kevés a pénz a magyar fociban… Azt hittem, kiesik a Somogyi a kezemből. Aztán [...]

1987. november 27., péntek
Karesz, az iskolai szakszervezet vezetője földöntúli vigyorral állított meg reggel. Először azt hittem részeg, mert volt már rá példa, hogy a csütörtöki ulticsatája belenyúlott a péntek hajnalba, s ilyenkor rendesen el is szokott ázni. Persze valahol megértem, közel a hatvanhoz még egy kutyája sincs, a felesége vagy húsz éve, körülbelül az új [...]

1987. október 12., hétfő
Reggel borotválkozás közben hallottam, hogy több mint hat és félmilliót fizetett a totó. Kati persze megint kinevetett, hiszen csak hatosom lett… De ki az a marha, aki a hat német első vagy másodosztályú osztályú meccsből ötöt hazaira vesz? Főleg egy Bayreuth-Fortuna Kölnt!? A digóknál bezzeg nem jöttek az egyesek, az Udinese leikszelt [...]