Kaposvár s(z)aga 944.

1990. április 5., csütörtök
Kemény napon vagyunk túl, Sári ugyanis éjjel elkezdett hányni, s hiába próbáltuk itatni, hogy ne száradjon ki, minden kijött belőle. Nem akartam pofátlan lenni, így csak hétkor mentem át Gál Kareszhoz, jól le is hülyézett, hogy miért nem szóltam neki korábban. Egy darabig úgy tűnt, be kell mennünk a kórházba, még az is szóba került, hogy infúziót kell bekötni neki, de szerencsére Karesz valamilyen praktika segítségével végül rendbe hozta a lányomat. Valami vírusra gyanakodott, mert másra nem utalt semmi, aminek viszont Kati nem örült, mert így volt esély, hogy Bence is elkapja. Mivel én nem tudtam elkéretőzni, anyósom jött át, így a két gyerek külön szobában volt, bár Sári nagyon nem értette, miért nem lehet az anyjával, ha az otthon van. Meg hát beteg is volt, azaz nagyon hiányolta. Az utolsó órámat lemondtam, rohantam haza, átvettem Katitól Bencét, így délutánra Sárinak már volt anyukája…
Folytatás

Kaposvár s(z)aga 918.

1990. március 10., szombat
Aláírták! Most már bizonyos, hiszen Horn és Sevarnadze is ellátták kézjegyükkel, hogy jövő június végére az utolsó szovjet katonának is ki kell mennie az országból. A szovjet külügyminiszter a Híradó szerint megjegyezte, törvényszerű, hogy megszületett a döntés, csak szerinte később, mint kellett volna. Mintha rajtunk múlott volna… A három ellenzéki, a fideszes, MDF-es és szabad demokrata megfigyelő nem vett részt a ceremónián, ezzel akarták jelezni, elégedetlenek az időponttal, s gyorsabb lebonyolítást akartak. Szerintem mindegy, csak végre menjenek már ki…

Folytatás