1989. december 11., hétfő
Tanítás után lementem a vasút felé, megnézni az új utat, amit átadtak, s ami állítólag tehermentesíti majd a belvárost a forgalom alól. Hát, egyelőre inkább dugót generál, akkora volt a torlódás, hogy végül rendőröknek kellett kiállni, irányítani a forgalmat. Még szerencse, hogy nem voltam lusta, s gyalog mentem le Konecsni Sanyival, a [...]

1989. február 21., kedd
Este Gyuriékhoz voltunk hivatalosak, holnap lesz Piri huszonhatodik szülinapja, illett megünnepelni. Kati felhívott a suliban vegyek hazafelé tésztát, csinál édességnek hamis stíriai metéltet, tehát vigyek túrót és vanília pudingot is, mert a sodót is hamisítani fogja. A Pázmány utcai kisboltban vásároltam be, három csomag tésztát vettem, eláll az otthon, s bármikor kellhet. [...]

1988. január 30., szombat
Reggel lementem anyámék elé az állomásra: mivel mi Sárival nem akartunk még két napra felmenni Pestre, ők jöttek le ünnepelni. Először azt hittem, rossz helyen járok: olyan tiszta volt az vasútállomás, mintha valami reptéren járnék. Sehol egy csikk, semmi részegen handabandázó melós, az Utasellátóban sem kellett vágni a füstöt, s friss zsemléből [...]

1987. november 16., hétfő
Reggel leautóztam a Pesti csemegébe, hogy televásároljam a hűtőt. Akkor ugyanis még úgy tudtam, hogy hazajöhetnek Katiék. Elköltöttem háromszázhúsz forintot, alig bírtam becipelni a kocsitól a sok cuccot. Láttam egy óriási csoport bámészkodó idegent - az biztos, hogy távol-keletiek, de meg nem mondom, honnan és főként miért jöttek. Aztán irány a kórház, [...]

1987. szeptember 15., kedd
Az olaszok még mindig itt vannak, így megint hajnalban indultunk és ismét az Omniában kezdtem a napot. Az írta a Népszabadság, hogy négy-öt napig is eltarthat az országgyűlés őszi ülésszaka, ami szerdán kezdődik. Ilyenre mostanában nem volt példa, mi a rossebet tudnak ennyit vitatkozni. Ja persze, biztosan az adóról. Az már biztos, [...]