1990. február 17., csütörtök
Óriási viharra ébredtünk, pontosabban Sári ébredt, nagyon megijedt, ami azt jelentette, hogy
fél ötkor kelt az egész család. Persze megértettem, a pécsi rádióban azt mondták, volt, ahol
százötven kilométeres szél fújt, nálunk szerintem még száz sem, de szakadt az eső, amit
viszont vitt mindenfelé. Suliba menet négyszer fordult ki az ernyőm, azaz ronggyá áztam,
mire beértem, [...]

1989. július 10., hétfő
Gyuri egész nap azt szervezte, hogyan megy fel csütörtökön Kádár ravatalához. Pénteken lesz a temetése, előtte csütörtök délután, illetve másnap reggel lesz felravatalozva. Mivel a péntekihez korán kellene felmenni, meg aztán akkor már ott maradna a temetésen is, akkor viszont nem tudna visszajönni, így csütörtökön megy. Azt még nem tudja, hogy innen [...]

1988. augusztus 4., csütörtök
Mivel nem változott az idő, úgy döntöttünk, elmegyünk Veszprémbe. Gyurinak jutott eszébe, hogy oda menjünk, amikor kitaláltuk, hogy el kellene menni. Ami azért vicces, mert ők nem jöttek Pirivel, csak mi mentünk öten: Ancsa, Kati, Niki, Sári és én. Felsétáltunk a várba, de csalódnunk kellett: noha István és Gizella szobrától általában gyönyörű [...]