Kaposvár s(z)aga 944.

1990. április 5., csütörtök
Kemény napon vagyunk túl, Sári ugyanis éjjel elkezdett hányni, s hiába próbáltuk itatni, hogy ne száradjon ki, minden kijött belőle. Nem akartam pofátlan lenni, így csak hétkor mentem át Gál Kareszhoz, jól le is hülyézett, hogy miért nem szóltam neki korábban. Egy darabig úgy tűnt, be kell mennünk a kórházba, még az is szóba került, hogy infúziót kell bekötni neki, de szerencsére Karesz valamilyen praktika segítségével végül rendbe hozta a lányomat. Valami vírusra gyanakodott, mert másra nem utalt semmi, aminek viszont Kati nem örült, mert így volt esély, hogy Bence is elkapja. Mivel én nem tudtam elkéretőzni, anyósom jött át, így a két gyerek külön szobában volt, bár Sári nagyon nem értette, miért nem lehet az anyjával, ha az otthon van. Meg hát beteg is volt, azaz nagyon hiányolta. Az utolsó órámat lemondtam, rohantam haza, átvettem Katitól Bencét, így délutánra Sárinak már volt anyukája…
Folytatás